Az amerikai Big Brothers Big Sisters mozgalom több mint száz éve indult, a célja, hogy önkéntesek segítségével támogassa a veszélyeztetett gyerekek egészséges társadalmi fejlődését. A programban részt vevő felnőtt korú önkéntesek abban segítenek, hogy a rájuk bízott gyerekek megtalálják a lehetőséget a boldogulásra, és ezzel jelentősen javuljanak életkilátásaik.

 

A mozgalom története 1904-ig vezethető vissza. Ekkor történt, hogy egy fiatal New York-i törvényszéki írnok, név szerint Ernest Coulter észrevette, hogy egyre több kiskorú fiú fordul meg a tárgyalótermekben. Coulter hamar felismerte az is, hogy ezeket a gyerekeket gondoskodó felnőttek segítségével könnyen meg lehetne kímélni attól, hogy bajba kerüljenek. Olyan önkénteseket kezdett keresni, akik civil pártfogóként örömmel segítenének ebben a munkában. Így indult el a Big Brothers mozgalom. Ezzel nagyjából egy időben egy másik csoport, az úgynevezett Ladies of Charity olyan kiskorú lányokkal kezdett foglalkozni, akik szintén szembekerültek már a törvénnyel New Yorkban. Ebből a csoportból alakult meg később a katolikus Big Sisters mozgalom. A két formáció aztán 1977-ig önállóan működött, majd egyesültek, és ezzel létrejött a Big Brothers Bib Sisters of America. A mozgalom mára olyan nemzetközi mentori szervezetté nőtte ki magát, amely az Egyesült Államok ötven államában és világszerte további tizenkét országban hatékonyan segíti a gyermekek boldogulását.

 

A program lényege, hogy önkéntes felnőtt segítők párfogásukba veszik azokat a gyerekeket, akiknek szüksége van ilyen támogatásra. Ha a gyermek és a felnőtt között kialakul a rokonszenv, akkor esély van arra is, hogy hosszan tartó mentor-pártfogolt kapcsolatot működtessenek. Az ilyen kapcsolatok segítik a mentorált gyermek társadalmi beilleszkedést, jó szocializációját.

 

A Big Brothers Big Sisters mozgalom hatékonyságát tudományos kutatási eredmények is alátámasztják. A philadelphiai központtal működő Public/Private Ventures független kutatócsoport a kilencvenes évek közepén több mint 950 gyermek bevonásával vizsgálta a mentori szervezet hatékonyságát. A hatástanulmányból többek között az derül ki, hogy a Big Brothers Big Sisters mentori programban részt vevő gyerekek esetében 46 százalékkal kisebb a valószínűsége, hogy illegális kábítószereket kezdenek fogyasztani, 27 százalékkal kisebb a valószínűsége, hogy alkoholhoz nyúlnak, és 52 százalékkal kisebb a valószínűsége, hogy kimaradnak az iskolából. Ha másért nem, már ezért megérte a fáradozás.

 

Gyakran előfordul, hogy nonprofit vállalkozásoknak, civil szervezeteknek olyan szakemberekre volna szüksége, akiket normális körülmények között, vagyis piaci áron nehezen tudnának megfizetni. Marketig, PR, közösségi média, stratégia és finanszírozás, mind olyan szaktudást igényel, amelyre esetenként szüksége lehet egy nonprofit vállalkozásnak is, ám ilyen szakemberek folyamatos foglalkoztatása a legtöbb esetben reménytelen az esetükben.

A Catchafire olyan önkénteseket gyűjtő hálózat, amelyben kizárólag magasan kvalifikált, tehetséges szakemberek kínálják fel a szakmai tudásukat a nonprofit szféra számára. A Catchafire tulajdonképpen webes felületként működik, az önkéntesek regisztrálhatják magukat az oldalon, megadják, hogy milyen szakterületen, pontosan miben tudnak segítséget nyújtani. Ezután a jelentkezők ellenőrzési folyamaton mennek át, amire azért van szükség, hogy az önkéntes munkavállalók között valóban kizárólag jól felkészült szakemberek legyenek. Ha az ellenőrzés sikeres volt, akkor a weboldalon regisztrált nonprofit vállalkozás máris igénybe veheti az önkéntes szakmai segítségét a megfelelő projektben.

 

A Catchafire rendszerében az önkéntes munkavégzés feltétele, hogy a megbízott szakember heti öt órát foglalkozzon csak a feladattal, így maradjon ideje arra, hogy a fizetett munkahelyén is dolgozzon, vagyis az önkéntesség ne menjen a polgári munkája rovására. A Catchafire önkéntes projektjeinek fő jellemzője tehát, hogy rövidtávúak, vagyis a megbízó és az önkéntes rövid ideig dolgozik együtt. Általában ötven munkaórának elegendőnek kell lennie egy feladat elvégzésére, az együttműködés pedig nem tarthat tovább három hónapnál.

 

A Catchafire weboldalt egy sikeres, fiatal befektetés bankár, bizonyos Rachael Chong alapította. Sikeres szakemberként az volt a személyes célja, hogy a munkája mellett a szaktudásával értelmes módon járulhasson hozzá szűkebb-tágabb közössége gyarapodásához. Rá kellett jönnie azonban, hogy hatékony önkéntes munkára ilyen formában kevés esélye van, hiszen a megfelelő feladathoz megfelelő szakember kell, és az a felmerülő igények nem mindig találkoznak a valós lehetőségekkel. Ráadásul azok a szakemberek, akik szívesen végeznének önkéntes munkát, nem feltétlenül akarják feladni jól fizető munkahelyüket. Márpedig a jól végzett szakmai munkához megfelelő időbeosztás és jó szervezettség szükséges.

 

Rachael Chong egy alkalommal azt a feladatot kapta, hogy segítsen a BRAC elnevezésű nemzetközi nonprofit szervezet amerikai leányszervezetének elindításában. A munka során azt tapasztalta, hogy a nonprofit szervezetnél rendelkezésre álló költségvetés és emberi erőforrás meglehetősen korlátozott. A barátaitól és egykori munkatársaitól kért segítséget, akik szabadidejükben önkéntes alapon járultak hozzá Racher Chong munkájához. Az eredmény fantasztikus volt: Rachel Chong meglepő hatékonysággal tudta megszervezi a munkát, amivel rengeteg pénz és időt takarított meg. Innen jött az ötlet, hogy megszervezze a szakértő önkéntesek hálózatát. A Cathafire azóta is sikeresen köti össze a nonprofit szervezeteket és az önkéntes alapon dolgozó szakembereket.

Kevesen gondolnák, hogy az állami iskolák gyakran még az Egyesült Államokban is rászorulnak arra, hogy adományok segítségével hajtsanak végre egy-egy feladatot. A DonorsChoose.org pedig éppen ebből a célból jött létre egy Bronx-i középiskola tanárainak kezdeményezésére.