Jégmezőn álló kunyhótól távol kikötve egy husky kutya halálos veszedelemben van. A biztos vég közelít hozzá egy jegesmedve képében. És a husky a milliószor gyakorolt és bevésődött védekezés vagy menekülési kísérlet helyett másként dönt. Nem tudni miért, de játszani hívja a medvét. A választás szabadsága ez mindkét oldalon, préda és a vadász szabadsága, hogy közösen egy másik, egy értékesebb mintát kövessenek. A vérengzés helyett a néző számára csodának tűnő játék kezdődik.

Stuart Brown a 2008-as TED előadásában a viselkedéstudomány gyakorlati példáin keresztül tárta fel a játék hihetetlen építő erejét, mely az emberi és az állati viselkedés kevéssé ismert területére vezet be minket. A játék nem luxus, hanem életszükséglet, melynek hiányában súlyos elvonási tünetek alakulnak ki állatoknál és embereknél egyaránt. Megtartjuk-e a játék képességét felnőttkorban? Végtére is, mire jó a játék?