Mit tesz önökért a jövő nemzedékek ombudsman? – tette fel a kérdést saját magára vonatkozóan a „zöld” ombudsman. Fülöp Sándor számos példával alátámasztott beszédében eljutott a kisemberek jogainak védelmétől a globális felmelegedés hatásainak taglalásán át addig az emberig, aki élethivatásszerűen foglalkozik civil ügyekkel.

Fülöp Sándor a mintegy 200 éve létező ombudsmani feladat lényegét „panaszirodaként” jellemezte. Évi 600-700 panasz érkezik be hozzájuk, melynek körülbelül harmadával foglalkoznak érdemben. Másik funkciója ennek a tisztségnek az, hogy felszólaljanak a parlamentben a kisemberek jogaiért, akikkel packázik a hivatal és visszaél a helyzetével. Főleg persze környezetvédelmi és a költségvetési bizottságban hallatják a hangjukat az általuk képviseltek érdekeinek érvényesítéséért. 2009 tavaszán például az erdőtörvényben értek el komoly eredményeket, ahogy a geotermikus energiával kapcsolatos (az előadás idején még zajló) harcuk is sikerrel kecsegtet.


Egy hazug világban kell rávilágítaniuk a hazugságokra – jellemezte az ombudsman a szerepfelfogásukat. Erre számos példát hozott. Belefulladunk a benzingőzbe, de szeretünk a velünk majdnem szomszédos bevásárlóközpontba is autóval járni. Szívesen gyártunk a tízezerféle műanyagból szinte bármit a hétköznapjainkhoz, de az így keletkező, nem lebomló hulladékok kezelésével már kevésbé szívesen foglalkozunk. Pedig a vegyi anyagok gondatlan tárolásának következményei is igencsak károsítják az egészségünket. Az energiakrízissel meg úgy vagyunk, hogy míg egyik oldalról fogytán a fosszilis tüzelőanyag-készlet, addig a másik oldalról magas a városaink légszennyezettsége.

A globális felmelegedést hajlamosak vagyunk úgy kezelni, mint egy sok évtized múlva, az unokáink életében esedékes problémát. Pedig a hatásai már most fenyegetően megmutatkoznak. Fülöp ennek kapcsán beszélt a tengervízbe beleoldódó széndioxid negatív következményeiről, a megolvadó grönlandi jégtakarókról és a tibeti gleccserekről, amelyek először a tengerparti országok lakosságát veszélyeztetik.


„Párszáz méterre vagyunk a Titanickal a jéghegytől. A mostani kérdés az, hogy hol vannak a mentőcsónakok, és mennyi hely van bennük?” – szemléltette az ombudsman az emberiség jelenlegi helyzetét.

„Mit tehetnek Önök?” – tette fel a megfordított relációjú kezdőkérdést, és ahogy az előadása elején, ezúttal is válaszolt rá. Egyénenként az energiapazarlásunkat kell visszaszorítanunk. Társadalmi szinten a szabadság kis körei, a civil szervezetek jelentik a jövő zálogát. Nélkülük szegényügyről és környezetvédelemről ma alig volna szó.

20-30 ezer civil szervezet működik ma Magyarországon, nagyon komoly alternatív karrierlehetőséget kínálva a fiatalok számára. Az ombudsman azt látná legszívesebben, ha minél több ember foglalkozna szinte élethivatásszerűen civil ügyekkel.