Egy alsómocsoládi civil szervezet nyerte el idén a Helyi Fejlesztések Közép-Európai Információs Hálózatának (Central European Local Developement Information Network, CELODIN) Emberekről az emberekkel elnevezésű díját, amellyel a hálózat hazai tagszervezete a példa értékű civil együttműködést, a demokráciáért tett erőfeszítéseket ismeri el. Az Alsómocsoládiak Baráti Köre Közös ügyeink nevű projektjével öt, leszakadó térségben lévő kistelepülésen igyekszik erősíteni az állampolgári tudatosságot és a részvételi demokráciát.

Az utóbbi húsz évben több hasonló programot vezettem Tolna és Baranya megyében, és azt vettem észre, hogy az emberek egyre jobban elszigetelődtek - mondta az MTI-Pressnek Fekete Katalin, a Norvég Civil Alap húszmillió forintos támogatásával zajló, huszonhét hónapos projekt vezetője, akivel a Baranya, Tolna és Somogy megye határán fekvő, nemrég falumegújítási díjjal is elismert, 380 fős Alsómocsolád teleházában beszélgettünk.

Azt gondoltam, hogy kis településen ki lehet mozdítani őket a reménytelenségből, nagyobb településen, városokban már régen becsukták az emberek egymás orra előtt az ajtót - tette hozzá a közösségfejlesztő. - Itt öt település tart fenn egy körjegyzőséget: Alsómocsolád, Gerényes, Kisvaszar, Köblény és Szalatnak. Fél évszázada összetartozó települések voltak, hiszen az itt élők gyalog jártak át dolgozni az alsómocsoládi téglagyárba vagy a sertéstelepre. Dombok, völgyek között, egymáshoz közel lévő falvakról van szó, de az útépítésekkel nem összekötötték, hanem elzárták őket egymástól. Mindegyik elszigetelődött, Alsómocsolád (a fotón) zsákfalu, Kisvaszarról Komlóra ugyan vezet út, de például Szalatnakról csak Köblényig lehet menni.

Konkrétan hogyan segíti a projekt a helyi demokráciát?

Az előkészítő szakaszban arra törekedtünk, hogy csapatépítő tréningeken bevonjuk a helyieket a közös gondolkodásba. Azután civil szervezetek alakultak, mindegyik átesett szervezetfejlesztésen, majd leültünk megtervezni a települések jövőképét. Ezeket egyeztetjük a képviselő-testületek elképzeléseivel. Olyan településfejlesztési tervek készülnek, amelyek megvalósításában reményeink szerint aktívan részt vesznek majd az emberek. A valóságos demokráciához nem civil kerekasztal kell, hanem az, hogy a falu lakossága és a képviselő-testület közösen megtervezzen valamit, és azt meg is tudják valósítani. Ez az igazi demokrácia: álmodjanak, tervezzenek, és ezt teremtsék meg együtt az emberek.

Az önkormányzati képviselet ön szerint nem alkalmas arra, hogy az emberek eltervezzék a jövőjüket?

- Az önkormányzat a település lakossága, csak az emberek nem akarnak mozdulni, élni a jogaikkal. A nyitottabb képviselő-testületek sokat erőlködnek, de a hivataloknak nem az a dolguk, hogy a lakosságot bombázzák: gyerünk, csináljunk együtt valamit! Alsómocsoládon már volt előzménye a programnak: tíz éve volt társadalmi tervezés, amikor kiderült, hogy megmozdíthatóak az emberek. A kérdés a többi településen is az, hogyan teszed érdekeltté őket abban, hogy a saját sorsukat irányítsák - ez a civilség lényege.

Milyen elképzeléseket fogalmaztak meg a helyiek?

Nem kell nagy dolgokra gondolni. Például Szalatnakon felmerült, hogy az üresen álló iskolaépületben legyen párkapcsolati rehabilitációs központ. Minden párkapcsolatban vannak elakadások... A község nagyon szép fekvésű, ide el lehetne jönni üdülni, és foglalkozhatnának a párokkal szakemberek. Gerényesen munkahelyekre, a fiatalok megtartására vágynak az emberek, és az itt alakult civil szervezet már szerződést kötött az önkormányzattal a közművelődési feladatokra. Alsómocsoládon a környezettudatosság és a közösségi élet kapott nagy hangsúlyt, Kisvaszaron a gyerekprogramok és a hiányzó munkahely. Köblényben az elzártság megszüntetését, a közösségi programokat szorgalmaznák a helyiek. Megmozdultak az emberek, elkezdtek szabadon ötletelni. Megértették, hogy ha előre akarunk menni, nem abból kell kiindulni, hogy mi van, hanem abból, hogy mire vágyunk.

Hogyan fogadták a kezdeményezést az emberek és a testületek?

Változóan. A polgármesterek egy része támogatja a projektet, van olyan, aki nem tesz ellene, és van, aki támadásnak érezte. Volt olyan falugondnok, aki bár a település szolgálatára szegődött, ellenkampányolt. Itt nagyon sok pénz húszmillió forint. Volt, aki azon háborgott: elég szomorú, hogy ilyen "hülyeségre" pénzt lehet nyerni. Sok erőt adott az, hogy a településeken az emberek, bár napi megélhetési gondjaik vannak, képesek együtt dolgozni. Megcáfolták a Maslow-piramist. (Abraham Maslow amerikai pszichológus 1954-ben publikálta az emberi szükségletek hierarchiájáról szóló elméletét - a szerk.) Eszerint mindig akkor jelenik meg a következő szükséglet, amikor az alsóbb már ki van elégítve. Az első szint a biológiai szükséglet, a második a biztonság szükséglete. Mindenki a biztonság szintjén van elakadva, de az emberek azt mondták: fontos, hogy a gyerekem milyen faluban él majd. Nincs különbség szegény és gazdag, iskolázott és képzetlen ember között.

Minden projektnek vége van egyszer. Mi lesz utána? Lehet-e kívülről, felülről erősíteni a demokráciát?

Később működtetünk majd egy állampolgári és civil információs központot. Nem felülről segítem a demokráciát, én soha nem mondom meg, hogy az emberek jobbra vagy balra menjenek, mindenben ők döntenek. A programban legalább kétszáz ember fordult meg, van olyan település, ahol a harmadik csoporttal kezdek el dolgozni. Valamilyen hatás érte őket, amely munkál bennük. Ahhoz, hogy egy rendszer megváltozzon, elég hat hónap, de hogy demokraták legyenek az emberek, hatvan év kell. Ha senki nem avatkozik bele, a folyamat csak késik.

Tóth Ferenc

Fotó: Alsómocsolád.hu