Társadalmi kerekasztal

Lesz-e „Társadalmi szerződés?[1]

Mikor s hogyan lehetne megkötni egy igazi „társadalmi szerződést”,

amit többé-kevésbé mindenki méltányosnak találna?

Kínunkban már sokféle címkét ráragasztottunk magunkra. „Magyar ugar” (mert ugaron hagytuk); „Kompország” (mert két világ közt tengtünk-lengtünk); „Következmények nélküli ország” (mert itt, akinek hatalma volt, azt csinált, amit akart); „Pongyola társadalom” (mert nemtörődöm fickók vagyunk). S ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre (évszázadra?) egy újabb címkével is előhozakodhatunk. „Szedett-vedett ország”. Rendetlen, pacuha, esetleges. Csáki szalmája. Nem szedte össze magát. Nem tette rendbe a dolgait. Nem tudta, mit kezdjen magával. Polgárai nem állapodtak meg egymással az együttélés alapvető szabályaiban. Magyarul: Nem kötötték meg a maguk „társadalmi szerződését”.

Ahogy nálunk bölcsebb és felelősségteljesebb társadalmak már régen megkötötték, s a változó időkhöz újra és újra hozzáidomították. Anglia 1832, 1928, 1948-ban; Svédország 1847, 1913, 1938-ban; Németország az 1870-es majd az 1950-es években; Ausztria 1955-ben; Spanyolország 1977-ben - hogy csak néhányat említsek meg a legfontosabbak közül.

És nálunk? A kommunista terror két évtizede után kialakult valamiféle kényszerű, torz kiegyezés a kádárista oligarchia és a magánéletébe visszaszorított, néma társadalom között. 1989 után ez a kényszerű megállapodás felbomlott és lehetőség nyílt arra, hogy a társadalom megannyi szereplője megkösse a maga igazi társadalmi szerződését. Nem kötötte meg. Elmulasztottuk a kínálkozó alkalmat. A demokrácia kibontakozó intézményrendszerét a társadalom elfogadta, de a gazdasági erők dzsungelháborúját és a társadalmi viszonyok eltorzulását, a zavaros reformkísérleteket már tehetetlenül szemlélte.

A új korány programjában felvillant a „társadalmi szerződés” fogalma. Ezt mindenki, aki aggódik az ország sorsáért, örömmel kell, hogy fogadja. Azt azonban tudnunk kell mindnyájunknak, hogy egy igazi s működőképes társadalmi szerződés megkötése hosszú és fáradságos folyamat. Csak akkor lehet sikeres, ha a szereplők képesek, széleskörű egyeztetések során, a feszültségek és ellentétek türelmes oldására, kölcsönös önkorlátozásra, az optimális megoldások közös keresésére.

Egy ilyen tárgyalás- és tanulásfolyamat során kérdések sokaságára kell majd választ találni. Közülük itt, ebben a rövid összefoglalóban csak néhányat említek.

Hogyan lehet biztosítani az esélyek egyenlőségét? Azt, hogy minden állampolgárnak többé-kevésbe azonos esélye legyen a tanulásra, a mobilitásra, életpályájának alakítására, egészsége életre, létbiztonságra, emberi-állampolgári jogainak védelmére, tisztes megélhetésre, szabadságra, emberi méltóságra?
Hogyan lehet az ezernyi magánérdeket közérdekké, mindannyiunk közös érdekévé összehangolni?
Mit lehet s kell tenni annak érdekében, hogy létrejöjjön ebben az országban az autonóm és felelősségteljes polgárok társadalma?Hogyan lehet a civilizált emberi együttélés szabályrendszerét kidolgozni és mindennapi gyakorlattá tenni?
Mi lenne e tárgyalás- és tanulásfolyamat végterméke? Valamiféle kialakuló, hallgatólagos, íratlan közmegegyezés? Vagy írott szerződés? Munkaprogram? Vagy?
Hogyan épülhet be ennek a megállapodásnak a szelleme és szabályrendszere a közgondolkodásba, a magyar társadalom mindennapi magatartáskultúrájába?
Hogyan függene össze, milyen kölcsönhatásban volna mindez az alkotmányozás folyamatával?

A következő hónapok, évek egyik legfőbb, immár halaszthatatlan feladata vár ránk. Nem válhatunk a szó legnemesebb értelmében vett európai országgá, ha kudarcot vallunk e téren.

[1] A problémák, lehetőségek, teendők részletesebb elemzése elolvasható Egy igazi társadalmi szerződés című cikkben.

Attachment	Size
HE-tarsadalmi-szerzodes-2010.doc	97.5 KB

Hankiss Elemér - Heltai Péter: Te rongyos élet.... Életcélok és életstratégiák a mai Magyarországon Savaria University Press, 2010. Borító Tartalomjegyzék Interjú

Bakó Béla: Új polgári kaszinó - Hagyományos polgári szerveződés, mint a társadalom fejlődésének lehetséges iránya. Szombathely, Savaria University Press, 2009. Borító Megrendelő

Hankiss Elemér: Csapdák és egerek. Magyarország 2009-ben... és tovább.
Budapest: Menedzserkiadó - Médiavilág -- Figyelő, 2009. Borító

Hankiss Elemér és Heltai Péter (szerk.): Magyarország le is út, fel is út. Mi lenne, ha máról holnapra eltűnne? Budapest: Médiavilág. 2008.

Hankiss Elemér és Heltai Péter (szerk.): Münchhausen báró kerestetik. Mit kezdjünk a nagy magyar válsággal? Budapest: Médiavilág. 2009.

Miszlivetz Ferenc (szerk.): Válság – világredszerszemléletben. Szombathely: Savaria University Press. Borító Megrendelő Tartalom

Miszlivetz Ferenc (szerk.): Eredeti válságfelhalmozás. Szombathely: Savaria University Press. Borító Megrendelő Tartalom

Mon	Tue	Wed	Thu	Fri	Sat	Sun
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30

Mon

Tue

Wed

Thu

Fri

Sat

Sun

Társadalmi kerekasztal

About Új Reformkor szerkesztőség

Programjaink

Kiadványaink

Hírek, események

Címkék

Naptár

November

Ujreformkor.hu hírlevél