Egy régi vicc szerint az elveszett kulcsot azért keresi valaki a lámpa alatt, mert ott lehet jól látni. Nevethetnénk is a viccen, ha nem volna végletesen komoly és jellemző még ott is, ahol a kiemelkedő teljesítményhez komoly anyagi érdekek fűződnek.

Ha valahol, akkor a versenyszférában ismerni kellene a munkatársak motivációjának gyökereit és a magasabb teljesítmény kiváltásának módszereit. Dan Pink előadásából megtudhatjuk, hogy ez távolról sincs így.

Igaz, a jutalom-büntetés páros kiválóan működik. Nagyon szűk határok között.

Az igazi eredmények és a kiemelkedő teljesítmények világa azonban e határokon kívül esik. Ez pedig az egyéni szabadság és alkotási vágy világa. A Google példája mutatja, hogy a munkaidő töredékében tudatosan alkalmazott, az egyéni alkotásvágyra és a szabad gondolkodásra építő környezet teremti meg a kiemelkedő fejlesztésekhez és áttörésekhez szükséges környezetet. Ebben a környezetben nincs éles fény, idővel azonban olyan terület tárul fel, amely nagyságrendekkel nagyobb a lámpa által bevilágított területnél. És a kulcs ezen a területen található.

Eszünkbe juthat egy, a versenyszférán látszólag kívül eső kezdeményezés, a Dobbantó program, ahol az oktatásból korábban lemorzsolódott diákokat nem „teljesítményre” akarják rávenni, hanem lehetőséget kapnak, hogy szabad akaratukból vegyenek részt az „órán”. A szokásos jutalom-büntetés módszert elutasító - és így a társadalom számára korábban elveszni látszó - diákok visszakerülnek az oktatásba, szakmát tanulnak és eltartottak helyett értékalkotó állampolgárok lesznek. A kulcsot ott érdemes keresni, ahol elhagytuk: az egyén önbecsülésének és alkotási vágyának területén. Ez a terület mind az oktatás, mind pedig a versenyszféra számára szabadon bejárható.

Feltéve, hogy nem félünk kilépni a trivialitások mesterséges megvilágításából.