A kilencvenes évek elején, amikor megnyílt az ország a nyugati termékek előtt, honfitársaink többsége elfordult a hazai termékektől, mivel akkor ezeket a termékeket az olcsó, gyenge minőségű, szegényes választékú, egyszerű igények kiszolgálására alkalmas kategóriával azonosították. Ennek következtében a magyar polgárok vásárlási szokásaik során a külföldről beérkezett árukat részesítették előnyben.

Azonban a helyzet mára gyökeresen megváltozott: a GFK Hungária adatai szerint az emberek 68 százaléka már fontosnak tartja azt, hogy az a termék, amit vásárol, magyar termék legyen. Ugyanis a fogyasztók többsége összefüggést lát az import termékek magas hányada, a növekvő munkanélküliség és a csökkenő jövedelmek között.

A megváltozott vásárlási szokásokat a nagy üzletláncok is felismerték, amelynek következtében egyre több olyan terméket találunk már ezen üzletek polcain is, amelyek szélén piros-fehér-zöld csíkos szalag hirdeti a magyar eredetet. Azonban a vásárlók nagy része be van csapva, amikor piros-fehér-zöld csíkos szalaggal ellátott terméket vásárol, mivel a címkékkel ellátott áruk jó esetben Magyarországon lettek becsomagolva, de az biztos, hogy a magyar földhöz és a magyar haszonállatokhoz minimális közük sincs.

A jogszabályok értelmében azonban nem követ el törvénysértést az, aki negyed- vagy nyolcadrészben Magyarországon készült termékről állítja, hogy hazai termék. Ugyanis a jogszabályok szerint egy terméken csak az utolsó beavatkozási helyszínt kell feltüntetni, ami jelen esetben nem más, mint a csomagolás. Ennek következtében minden olyan termék magyar árunak tekinthető, amit Magyarországon dobozoltak, üvegeztek vagy fóliáztak be.

Ezen törvényi anomáliák hibája miatt fordulhat az elő, hogy a szlovák húsból magyar szalámi lesz. Ugyanakkor nem a kereskedők hibája az, ha magyarként tüntetnek fel külföldi alapanyagból készített, ám itthon csomagolt árukat. A kereskedőknek ugyanis el kell hinniük azt, amit a gyártó a csomagoláson megjelöl - utólagos ellenőrzésre az eredet tekintetében a jelenlegi szabályozások szerint nincsen lehetőségük.

A magyar termékek eredetének meghatározását azonban az is nehezíti, hogy ma eltérőek a vélemények annak tekintetében, mi is számít magyar terméknek. A legfőbb ideje lenne, ha végre tisztáznák, mi is a magyar termék. Ha egy terméket Magyarországon csomagolnak be, arról egyértelműen ki kell jelenteni, hogy az nem magyar termék, de a nemzetgazdaságra ható pozitív szerepüket el kell ismerni, mivel céget működtetnek, adót fizetnek és hazai munkaerőt alkalmaznak.


Ha el szeretnénk érni azt, hogy a magyar termékek elsőbbséget élvezzenek a külföldi, de Magyarországon becsomagolt termékek helyett, akkor egy olyan új szabályozás megalkotására kell törekedni, amelyben megvalósul a termékek nyomon követhetősége. Ezen új szabályozás megalkotásában érdekelt a második Orbán-kormány is, és remélhetőleg rövid időn belül létrejöhet az az állapot, amikor a vásárló biztos lehet abban, hogy az általa megvásárolt termék magyar termék.


Azonban már vannak olyan speciális üzletek, mint a XVIII. kerületben működő Tanyasi Áruk Boltja (a fotókon), amelynek februári létrejöttével a város és a vidék ismét egymásra talált, mivel a bolt működése által a budapestiek kiváló minőségű magyar termékekhez jutnak hozzá reális áron, a gazdálkodók pedig tisztességes áron értékesíteni tudják termékeiket. A Tanyasi Áruk Boltja közvetlenül a termelőtől szerzi be azoknak a termékeknek a nagy részét, amelyek a bolt polcain megtalálhatóak.

Tehát aki minőségi magyar árut akar a családi asztalra tenni, annak nem kell várnia a kormány által tervezett új szabályozási rendszer megalkotására, hanem egyszerűen fel kell keresnie a XVIII. kerületben a Havanna u. 50 szám alatt található Tanyasi Áruk Boltját.

Harangi Fülöp
www.tanyakonelok.eu