A megteremthetők közé tartozik a gondolkozás, az alkotóképesség, a vállalkozó szellem
- az innováció talán legfontosabb feltételeinek - fejlesztése az oktatásban. A Nemzeti Alaptanterv összeállítói szerint a kreativitás esetében ez az egyes tantárgyak keretében valósul meg. Ez fatális tévedés! Mindenféle készség, képesség fejlesztésének megvan a saját módszere. Ezek még egymáshoz közel álló tevékenységek - mint például a különböző úszásnemek - esetében sem cserélhetők fel, mert akkor nem érnek el megfelelő eredményt. A meglévő tantárgyak alapvetően másra, a különböző tudományterületek által felhalmozott ismeretek átadására szolgálnak. Azt állítani, hogy ezek oktatása közepette megvalósul a kreativitás fejlesztése, ugyanolyan képtelenség, mint kijelenteni, hogy nincs szükség testnevelésre, mert a gyerekek cipelik a táskáikat, emelgetik a kezüket és néha még a táblához is elsétálnak. Az alkotóképesség fejlesztése - amelyre az alkotó tevékenység gyakorlása a megfelelő módszer - ugyanolyan időigényes, alapos, céltudatos munkát igénylő feladat, mint bármilyen más képzés. Jó lehetőséget kínálnak erre a különféle művészeti tevékenységek, de a legmegfelelőbb közülük is a tárgyakkal való foglalkozás, a legkülönbözőbb funkciójú, formájú, szerkezetű tárgyak kitalálása, megtervezése, létrehozása, amely a legközelebb áll az innováció folyamatához is. Hogy az alkotó tevékenység - főleg a tárgyakkal való foglalkozás -, a kreativitás és az innováció közt összefüggés van, azt ékesen bizonyítják az elmúlt harmincvalahány év legjelentősebb (talán a legsikeresebbnek, legígéretesebbnek mondható, de mindenképpen a legnagyobb visszhangot kiváltó) magyar találmányai. A Rubik-kocka, az üvegbeton, a papírbili, a Vekla építőanyag megalkotói nem szakmunkások, jogászok, kereskedők, informatikusok, stb., még csak nem is színészek, írók, költők, zenészek, festők. Hárman építészmérnöki végzettségűek, míg a negyedik a BME egyik karán a Gép- és Terméktervezés Tanszék oktatója. Valamennyiükről állítható, hogy jóval szorosabb a kapcsolatuk az alkotó tevékenységgel, a tárgykultúrával az átlagemberénél, s minden bizonnyal gyerekkorukban is az volt.

Jelenleg nincs megfelelő tantárgy a közoktatásban, az alkotóképesség, a gondolkozás fejlesztésére. A gyerekek kreativitása esetlegesen fejlődik - az ezt fontosnak tartó családokban, művészeti iskolákban, szakkörökben -, fejlettsége döntő többségük esetében jóval alatta marad képességeik határának, és nem éri el azt a szintet, ami adott esetben egy probléma felismeréséhez és megoldásához szükséges. Egy új tantárgy, a Forma és Konstrukció bevezetése biztosíthatná a közoktatásban a gondolkozás, az alkotóképesség általános fejlesztését életszerű, megoldható, vonzó és változatos feladatok sokaságával.

A másik tennivaló a kezdeményező készség, a vállalkozáshoz szükséges képességek fejlesztése. (A nemrég véget ért Kreativitás és Innováció Európai Éve zárókonferenciáján is elhangzott: a kreativitás és a vállalkozó szellem vezet az innovációhoz.) Erre a vállalkozói tevékenység gyakorlása az alkalmas módszer. Napjainkban diákvállalkozások keretében pár száz diák foglalkozik a gyakorlatban is vállalkozói tevékenységgel. El lehet érni, hogy számuk a sokszorosára növekedjen, akár többségükre kiterjedjen ez a képzés. Ehhez változtatni kell bizonyos jogszabályokon, de mindenekelőtt megfelelő tevékenységeket kell biztosítani számukra. A diákvállalkozások elterjedésének legnagyobb akadálya, hogy nem találnak maguknak képességeiknek megfelelő hozzáférhető módszert, amely piacképes termékek hatékony, gazdaságos előállítására nyújt lehetőséget. (A mostaniak még az anyagköltséget sem tudják kitermelni.) Egy általam kifejlesztett módszer kiküszöböli ezt a problémát: bárki számára hozzáférhető, olcsó, könnyen elsajátítható, termékek széles skálájának előállítására nyújt lehetőséget, jó keretet biztosítva innovatív gondolkodásmódjuk fejlődéséhez. Kézműves formában is meglehetősen hatékony, ami gépesítéssel - egyszerű, nem túl költséges berendezésekkel - tovább fokozható. (Emellett környezetvédelmi haszna is van, és fogyatékosok foglalkoztatására is alkalmas.) A módszer lehetővé teszi a diákvállalkozások széles körű elterjesztését, amelyek az innováció bölcsőiként szolgálhatnak.
Fontos teendő egy - az innovációs folyamat gördülékeny menetét segítő - intézményrendszer létrehozása (hogy ne a véletlenen múljon egy ötlet, a megvalósításához szükséges szakértelem, a finanszírozást biztosító tőke, stb. találkozása). Finnországban működik ilyen, amelyet bárki felkereshet elgondolásával, azt szakértőkkel bíráltatják el, kedvező eredmény esetén segítenek a műszaki megvalósításban, gyártó, piac felkutatásában, akár még a finanszírozásban is. Bár az általam javasolt oktatási változtatások hatása csak később - tíz-tizenöt év múlva - mutatkozhat meg, a kialakítandó intézményhálózat korábban is hozhat eredményt. Tízmillió ember között akkor is akadnak kellő kreativitással, innovatív gondolkodással rendelkező emberek, ha nincs tudatos, szervezett képzés ezen képességek fejlesztésére. Őket kell aktivizálni ösztönzéssel, pályáztatással, az innováció fontosságának a köztudatba emelésével. (Van rá bizonyíték, hogy ez megtehető. A Rubik-kocka világsikerének idején feltalálók szinte havonta jelentkeztek újabb és újabb logikai játékokkal, amelyek némelyike sikeres termék lett, ha nem is kockai dimenzióban. A hetvenes évek elején pedig a Bánfi-hajszesz indított el egy hajnövesztő-szer feltalálási hullámot, s egyik-másik ezek közül a környező országokban is keresett árucikk lett.)                                                                                                Közgazdászok szerint a jó gazdaságpolitika három alappilléren nyugszik: a helyes monetáris, fiskális és ágazati politikán. Ez utóbbit hiányolják, s különböző területeket emlegetnek - a világban divatossá vált véleményeket