Hankiss Elemér: Audi iránytaxik
És mintha ennek a mostani sztrájknak lenne valami közösségformáló ereje is. Mintha Budapest lakosai egy kicsit érezni kezdenék, hogy egy közösség tagjai. Ahol s ahogy lehet, segíteni kell egymáson. Ez a közösségi szerveződés nagyon is ráfér erre a szétzilált országra, városra.
Jó volna, ha ez az érzés tovább erősödne. A Facebook-on már megindult a szerveződés, hogy az autósok segítsék a gyalogosokat eljutni oda, ahova most autóbusszal nem juthatnak el.
Néhány további ötlet:
- Mi lenne, ha politikusaink és vezérigazgatónk néhány napra kiszállnának Audi- s más csodaautóikból, és ez a sok száz elegáns autó iránytaxiként keringene a városban, táblával jelezve, hogy merre megy, és bárkit szívesen elvisz abba az irányba? (Ez ráadásul még a pártoknak és vállalatoknak is jó reklám volna.)
- Akár a BKV-buszok sofőrjei is megtehetnék ugyanezt saját autóikkal, mondván, hogy autóbuszvezetőkként sztrájkolnak jogaikért, de állampolgárként segíteni akarják polgártársaikat.
- Mi lenne, ha a főváros meleg teát osztana a megállókban fagyoskodóknak? Jól esne az embereknek, és a főváros is javíthatna egy hajszálnyit meglehetősen rossz hírén.


.png)

.png)

Hankiss Elemér - Heltai Péter: Te rongyos élet.... 


.jpg)





.png)









A BKV-s sofőrök hivatástudatuk rendkívül fejlett, valószínűleg meg is tennék, ha lenne autójuk, vagy ha a soványka munkabérükből jutna plussz benzinre.
A fővárosnak rossz híre? Hiszen mindenki a "tudása legjavát" adta. (!????)
Erről csak az jut eszembe, amikor minőségügyi szakértőként kifogásoltam a vasúti kocsik tisztaságát, (az új vonatok kocsijainak ülései között a vastag fekete pókhálót, a koszt, a szemetet, vagy járműfelújítás után a szemetesben maradt szemét halvány szürkére való lefestését, a fűtőtesteken a rágógumi maradványok és a por lefestését,stb) a vezető úr felháborodottan közölte, hogy ő dolgozik a legtöbbet a cégnél.
Amire az volt a véleményem, hogy nem sokat, hanem eredményesen kell dolgozni.
Rövidesen meg is szűnt a munkaköröm, sőt.....Azért még reménykedem abban, hogy kis hazánkban a munkakultúra eljut arra a szintre minden szinten, hogy nem lessz szükség sztrájkra. Ha a minőségbiztosítási kérdésekre, ki-mit-hol-mikor-miért-hogyan kérdésekre tökéletes válaszok születnének, akkor minden ember azon a helyen dolgozhatna, ahol a legjobban alkalmazhatja a tudását. Úgy vélem, ez még messze van, hogy a politikai színtéren is csak azok döntsenek, akik tisztában vannak a döntés súlyával, illetve következményeivel. Ha a kormányzó pártnak lenne tükre, nem a választásra készülnének, hanem az önfeloszlatásra.