Emberközpontú világot! Ha őszinték akarunk lenni saját magunkhoz, be kell látnunk, hogy a mai, modernnek nevezett, technokrata és pénzorientált társadalom középpontjában valójában nem az ember áll, mint ahogy az természetes volna.

Ezen kétes sikerű, ön- és környezetpusztító társadalmak látszólag elkövetnek egy alapvető hibát: figyelmen kívül hagyják, hogy az életet nem a termelői-fogyasztói oldalról, hanem éppen a másik irányból, az emberek személyes boldogulása és önmegvalósítása felől kell(ene) megközelíteni. A fogyasztói társadalom jelen formában való fennmaradása elsősorban mindig egy aktuális kisebbség érdekeit szolgálja, az általános jólét és a természettel való egyensúly állapotát, valamint a fenntartható fejlődést azonban sohasem képes megvalósítani.

Éppen ezért nem a cégekből és különböző, mesterségesen létrehozott entitásokból kell kiindulni, hanem magukból az emberekből! Minden ember, minden személyiség különböző, éppen ezért eltérő tulajdonságokkal, képességekkel, tehetséggel rendelkezik. A társadalmat és a gazdaságot rájuk kell felépíteni, nem pedig fordítva – vagyis úgy, hogy ne az emberek alkalmazkodjanak a többnyire egyoldalú, nyereségorientált szemléletet tükröző munkarendszer követelményeihez, gyakran olyan foglalkozások, tevékenységek űzésére kényszerülve, melyek nem igazán felelnek meg a képességeiknek s vágyaiknak, hanem pont fordítva.

Nem a pénz mindent meghatározó uralmán, hanem csak az egyes emberek elégedettségén és kiteljesedésén keresztül érhető el a társadalom egészének elégedettsége és optimális működése. Mint ahogy egy házat sem a tetőtől kiindulva, hanem az alapoktól kezdve kell felépíteni – miközben a részletek gondos megtervezése és működtetése természetszerűleg itt sem elhanyagolható.

A gazdaságosság nyilvánvalóan bármilyen rendszerben fontos szempont, annak egy „alulról felfelé” irányuló foglalkoztatás során is meg kell valósulnia. A természetes érdeklődés alapján kiválasztásra kerülő munkahelyek esetén szerencsére közrejátszik az a tényező, miszerint az emberek alapvetően sokfélék, rengeteg különféle hasznos képességgel és beállítottsággal rendelkeznek, miáltal nagyjából minden munkahely, minden foglalkozási kör betölthetővé válik, a manapság tapasztalható, közkedvelt vagy sikeresnek tekintett divatszakmák tendenciájával ellentétben.

A pozíciók betöltése és a munkaerő-túlkínálat elkerülése érdekében legfeljebb apróbb kiigazításokra lehet szükség, ami azonban megoldhatónak látszik, tekintve, hogy sokan több különböző területen is motiváltnak, elkötelezettnek és tehetségesnek bizonyulhatnak. Mindehhez az oktatás és a nevelés terén gyökeres szemléletváltásra van szükség, s ezekre a területekre jóval nagyobb erőforrásokat és energiákat kell összpontosítani a cél megvalósítása érdekében. Minden gyerekre és fiatalra maximálisan oda kell figyelni, és különösen nagy hangsúlyt kell fektetni a tehetséggondozásra.

Hogy ki miben tehetséges, milyen képességekkel rendelkezik, és nem utolsósorban az, hogy kinek mihez lenne kedve és miben lehetne sikeres, folyamatos felméréssel, tesztekkel, a fiatalok és szüleik részéről kért és kapott visszajelzésekkel viszonylag könnyen megállapítható. Ezek alapján az ifjúságot segítve abba az irányba kell terelni őket, ami a fentiek alapján a legmegfelelőbb számukra, hogy ezáltal maximálisan hasznos és elégedett tagjai lehessenek a társadalomnak.

Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy az emberek élete így idejekorán, gyermekkoruktól fogva valamilyen határozott célt nyer, így kisebb lesz az esély arra, hogy másban – például kábítószerezésben, erőszakos cselekedetekben, a túlfűtött szexualitásban, vagy a bűnözés egyéb formáiban – keressék a boldogságukat. Kurucz Dénes