Olvasói levél egy kőszegi kerekasztal beszélgetés kapcsán
Kedves Béla!
Olvastam az Új Reformkor honlapján „Fenntartható szellemi örökség? – avagy egy kerekasztal tanulságai” című cikkedet. Voltak benne olyan részek, amivel egyet tudok érteni, voltak amivel nem egészen, és voltak olyan – számomra lényeges következtetések - amiket hiányoltam.
Amivel egyetértek a „gazdasági fenntarthatóság” részben megfogalmazottakkal: Valóban a reformkori birtokos arisztokrácia többet tett a közösségért, mint amit a mai individualista társadalmunknak még a jobb módú tagjai is tesznek (tisztelet a kivételnek: pl. Demján Sándor). Valóban a mai tagok anyagi lehetőségei kisebbek, mint a régieknek.
Alapvetően az „emberi erőforrások” résszel is egyetértek, de azt éreztem ki gondolataidból, hogy tudomásul kell vennünk, hogy a mai individualista társadalmunkban a „mai kor gyermekeire” nem számíthatunk. Sőt valószínűsíted, hogy ezek a Széchenyi-típusú polgári szerveződések meg is fognak szűnni. Sajnos abban igazad van, hogy ennek van esélye. Szerintem nekünk pont az a feladatunk, hogy ne hagyjuk, hogy ez így legyen. Mi a Kőszegi Polgári Kaszinóban azért dolgozunk (nem is keveset), hogy népszerűsítsük ezt a régi-új szerveződési formát. Tagjaink ugyan nem fiatalok, de sok rendezvényünkön ott vannak a fiatalok is. Vannak eredményeink is. Elkészítettünk egy honlapot, amely ha nem is olyan „profi”, mint a tietek, de mesél rólunk. Elnökségem alatt próbáltam elindítani egy „nyitási folyamatot” Kőszeg társadalma felé, civil szerveződéseinek irányába. Ahogy az előadásomban utaltam rá, több kőszegi civil szervezettel élő a kapcsolatunk. Például dr. Székely László apátplébános emléktábla avatása alkalmából rendezett irodalmi esten dr. Bokányi Péter irodalomtörténész és Söptei Imre (Kőszegi Történelmi és Kulturális Egyesület) is felolvasott. Egyébként az irodalmi estet Bokányi Péter szervezte, de alapvetően a Kaszinó rendezvénye volt az emléktábla-avatás. Valamint mi kértük fel előadásra köreinkben Prof. Dr. Miszlivetz Ferencet és Prof. Dr. Lőrincz Zoltánt is. Tartott már kétszer előadást nálunk Dr. Bariska István is.
Itt, Kőszegen, úgy gondolom, „pezseg” a civil élet. Amúgy a civil kerekasztal beszélgetés átvitt értelemben november 6-án már délelőtt elkezdődött a Jurisics vár lovagtermében, ahol a Kőszeg Királyi Városnap keretében három kiváló előadás hangzott el: „Mit kapunk és mit adunk egymásnak” –Fekete Máté és Lenchés Márton (19 évesek); „Kőszeg kórusmozgalma és a 150 éves Concordia-Barátság Énekegyesület” – Dr. Schrott Géza (felszólalt a kerekasztal beszélgetésen); „A Kőszegi Baráti Kör 25 éve” – Szilágyi Imre (elnök) előadása. Kár, hogy nem hallottad, tudtommal Miszlivetz Ferenc professzor sem hallotta ezeket a nagyszerű előadásokat.
Az én tanulságaim:
Eredetileg Hakiss Elemér és Miszlivetz Ferenc professzorok, társadalom tudósok (bár Te ott voltál szerencsére) jelenlétében tervezted ezt a rendezvényt. Nagyon hiányoztak nekem. És hol voltak a diákok? Szerintem talán hárman lehettek. Ha én nem mozgósítom a Kaszinó tagságát, a hallgatóság kb. 5 főből állt volna.
Az általam nagyra becsült Prof. Dr. Lőrincz Zoltán nevét meg sem említetted. Számomra nagyon tanulságos volt, amiket mondott:
- Milyen sok és folyamatos munkát igényel az Ő egyesületük fenntartása, rendezvényeik szervezése.
- A külföldi tagokra sokszor inkább számíthatnak, mint magyar tagjaikra. (Okok elemzése.)
- A kiállításokat befogadó épület (Művészetek Háza) egy budapesti magánszemély tulajdona, aki ingyen bocsátotta a Kőszegi Művészeti Egyesület rendelkezésére tulajdonát. Ma is vannak a közösségért tenni akaró és tenni tudó jó módú polgárok.
Szerintem szerencsésebb lett volna még más egyesületeket is meghívni, mint például a Kőszegi Történelmi és Kulturális Egyesületet, vagy a Kőszegi Baráti Kört. Bár így túl hosszú lett volna a rendezvény.
Nagyon szép befejezés volt a Kőszegi Művészet Egyesület festőművész tagjai kiállításának megnyitója a Sigray Jakab teremben, amiről szintén lehetett volna pár szót szólni.
A hálózat építésről:
Kőszegen szerintem ez működik.
A városunkon kívül volt két próbálkozásom:
Regionális Múzeumbaráti Kör Alapítvánnyal (Miskolc) egy közös, „Értékmegőrző” címmel pályázatot nyújtottunk be. Ők voltak a fő pályázók. Azóta sem hallottam róluk…
Megkerestem a Magyar Örökség-díjas Pozsonyi Casinot (mellékelem a levélváltást), azóta sem hallottam róluk…
Azt is nagyon sajnálom, hogy az Új reformkor honlapján kifejtett gondolataidat a kerekasztal beszélgetésen nem fejtetted ki, mert akkor tudtunk volna véleményeket ütköztetni, azaz vitatkozni azokról.
A „mai kor gyermekeire” visszatérve, itt is lehetne mit tenni:
Például a kereskedelmi rádiókban ne Boros-Bochkor-Jáksó alakítsa a fiatalok közízlését, hanem mondjuk Novák Péter, aki tud a fiatalok nyelvén beszélni, de értékesek a gondolatai. Vagy előtérbe helyezném Vágó Pirost (Sláger Rádió egyik műsorvezetője), akinek nagyon szép gondolatait lehet hallani kellemes dallamok között.
Véleményem szubjektív, ezek az én saját gondolataim, nem biztos, hogy mindenben igazam van.
Kőszeg, 2009. november 14.
Tisztelettel:
Küttel István
Bakó Béla: Fenntartható szellemi örökség? – avagy egy kerekasztal tanulságai


.png)

.png)

Hankiss Elemér - Heltai Péter: Te rongyos élet.... 


.jpg)





.png)









Comments
Post new comment