Péterfi Ferenc közösségfejlesztő, a Magyar Művelődési Intézet osztályvezetője a budapesti 11. kerületben létrehozott 60+ Szomszédsági Önkéntes Hálózat működését és a hasonló kezdeményezésekben rejlő hatalmas lehetőségeket mutatta be.

Péterfi Ferenc előadásában először a közösségfejlesztőket mutatta be. Ők olyan folyamatokat próbálnak támogatni, melyek során egy helyi közösség alkalmassá, elég bátorrá tud válni ahhoz, hogy cselekedjen. Magának a közösségfejlesztésnek az az egyik törekvése, hogy különböző társadalmi problémákra, közösségi ügyekre közösségi megoldást keressen – a hivatalosak és az intézményiek helyett.


Jó példa erre az idősügyi program, amellyel az újbudai önkormányzat kereste meg a közösségfejlesztőt: a 60 év fölöttieket aktiválni kívánó 60+ Szomszédsági Önkéntes Hálózat.

Ez a kezdeményezés több célt tűzött ki maga elé. Szeretne minőségi öregkort teremteni az idősek számára, képessé tenni őket arra, hogy hatni tudjanak a saját életüket alakító szabályokra, és megtanítani őket, hogy hogyan lehetnek „erőforrásai” a saját tevékenységüknek.


Péterfi Ferenc beszélt a program elindulásáról, a szerveződési mikéntekről, az idősek kezdeti bizalmatlanságáról és a megszólításuk módjáról.

A nehézségek mellett sikerek is vannak. A megszólított szépkorúak által alkotott közösségek ugyanis nemcsak hogy elmondták az őket érintő vagy foglalkoztató problémákat, de idővel már önmaguktól is összejártak; vagyis önjáróvá vált a program.

A nagyszámú érdeklődő idősekből még egy médiaműhelyt is sikerült verbuválniuk a közösségfejlesztőknek.

(Az előadás 2009. május 27-én, a budapesti Új Reformkor-konferencián hangzott el.)