A nyilvánosság terei
B. Nagy Éva: Sosztakovics után szabadon, avagy az éjszaka diszkrét bája
Ki meri azt állítani, hogy az értelmiséget le lehet írni? Ki gondolhatja komolyan, hogy az éjszakában csak fertő és métely jön szembe az eltévedt kalandozóval? Hogyan állíthatják egyesek, hogy az ifjúság elkorcsosult, a közösségek csak a mindent megszépítő emlékezetben élnek?
Bakó Béla: Új polgári kaszinó – Adalékok a 19. századi, magyarországi „kaszinó mozgalom” jelenkori kapcsolódásaihoz
Érdemes történelmi környezetbe ágyazva végignézni a „kaszinó-mozgalom” nyomán létrejött civil kezdeményezéseket, mely megmutatja, hogy a 19. században pár ember elgondolása nyomán hogyan szerveződött elsőként a Nemzeti Casino, hogyan követték az utódok, miként igazodtak egyéni értékeik és szükségleteik alapján. Ezek mentén érdemes elgondolkozni azon, hogy vajon képesek-e a jelenkori civil szerveződések a Reformkorban felvállalt feladatok ellátására?
B. Nagy Éva: Fórumok – Agórák
A két ókori - latin és görög - kifejezés a nyilvánosságnak olyan tereit jelöli, amik nagyon, talán mindennél jobban hiányoznak az életünkből. Mit tehetünk a „rehabilitálásukra”? – teszi fel a kérdést a szerző és néhány tanulságos példát tár elénk.

.png)

.png)

Hankiss Elemér - Heltai Péter: Te rongyos élet.... 


.jpg)





.png)








